Csapongások..
2009 augusztus 14. | Szerző: a_marietta
Pörög körülöttem a világ, csak én vagok lelassulva. Rettegtem a mai naptól, de leültem magammal beszélgetni és arra jutottam, hogy ezeket a feszkókat a lelkemben kizárólag én okozom, mert egyszerűen egy év elteltével sem vagyok képes a helyén kezelni a helyzetet.
Munka mostanában nem sok van (sajnos), ergó akad időm gondolkozni, amik általában összeesküvés-elméletekké növik ki magukat és egy komplett történet fogalmazódik meg a fejemben, ami kissé összefolyik a realitással, pedig csak fantazmagória. Nem merek megnyugodni, mert akkor szokott beütni a krach. A végén még a zárton fogom végezni (legalább a főorvos ismerős lesz).
A bevett nyugtató nem ártana, ha estig kitartana, ha nem, akkor kénytelen leszek még egyet magamba helyezni, már csak a biztonság kedvéért is. Jelene állapotomban az irodában ülve bármikor el tudnék aludni, ami teljesen pozitív, csak a helyszín problémás, a kivitelezésről nem is beszélve..
A héten lett újabb sütike, kekszes-túrós barackos, igen finomra sikerült, bár megjelenését tekintve elég bizarr. A kör alakú háztartási keksz nem a barátunk.. Másik remekművem a hagymás rostélyos volt – életemben először -, így roppant mód büszek voltam a végeredményre. Most hétvégén cigánypecsenye jön. Majd az áldozatot kinézem előtte.. 🙂
Az egyik novellapályázattal készen vagyok, a másik még várat magára. A csattanó hiányzik a végéről, ezen agyalok már jó ideje. Toldozgatom-foldozgatom, de egyelőre nem akar összeállni.
Kérdés: Ki a felelős a boldogságunkért, ill. boldogtalanságunkért?
Félelem
2009 július 30. | Szerző: a_marietta
Miért félünk? És mitől függ, hogy ki mitől fél? Le lehet-e győzni a félelmet úgy, hogy többé nem éled újjá?
Első körben tisztázni kell, hogy fogalmam nincs a hiteles válaszokról. Csak véleményem van, ami abszolút nem mérvadó, ám, ha felfedezik a benne rejlő hatalmas és abszolút igazságokat, akkor majd az lesz. Egyszer a jövőben. De még nem..
Azt mondták rám, hogy pánikbeteg vagyok. A hirtelen hangoktól való félelmem beindít fizikai reakciókat is a lelkiek mellett, amit talán nem kéne. Villámlás-dörgés, tüzijáték, pezsgősdugó, kenyérpirító és még sorolhatnám. Az ijedtség régen igen kemény tüneteket produkált: remegés, sírógörcs, zihálás, gyomorgörcs, hányás. A tudatunk félelmetes dolgokra képes. Betegséget idéz elő, ami konkrétan nem létezik, csak mi hisszük. Sok betegség nem szó szerint vett testi “meghibásodás”, hanem gondolatok, tudat által előidézett tünet. Több esetben a lélek betegíti meg a testet.
Félelem.. Mindentől lehet félni.. Általában hatásos mód gyermekkorunk traumatikus élményei közt vájkálni és ezzel lehet magyarázni a felnőttkori pánikot. És mi van akkor, ha ez nem elég? Ha már gyermekkorban is létezett ugyanez a félelem.. Anyum elbeszéléseiből tudom, hogy pl. nálam jelen voltak már szinte a kezdetektől. Biztosan lehetne találni olyan momentumot, ami még a “szinte a kezdetektől” előttre nyúlik vissza, de észrevettem valamit..
Előző párom mellett ez a pánikbetegség hatványozódott. Ugyanazoktól a dolgoktól rettegtem, csak sokkalta nagyobb intenzitással, mint azelőtt. Szakításunk után egyből új kapcsolatom lett és a mostani élettársam mellett csitult. Maga a félsz, az “izgalom” most is jelentkezik ilyen helyzetekben, de már nem okoz akkora problémát. Akár mellettem van, akár csak én vagyok egyedül.. Változott.. A körülmények, a környezet, a lelki állapot mind hatással van a pánikbetegségre, ÁM: ebben az évben rendkívüli módon szenvedtem lelkileg, aminek kétféle antidepresszáns lett a végeredménye. És mégis: maga a páni félelem csillapodott. Tudni kell, hogy az előző öt és fél évem, míg az előző kapcsolat tartott, igen nyugodtan telt. Az elmúlt másfél év viszont.. Kemény volt és lélekőrlő. Fizikailag és mentálisan is igencsak tönkrementem, nemrégen kezdtem összeszedni magam. A kérdés adott.. Ezt most akkor hogyan..?
Sütike
2009 július 30. | Szerző: a_marietta
Gáz-e az, ha a “CD promó”-t CD pornónak olvasom.. ? 🙂
Tegnap nekiálltam sütit sütni, mert az jó. Beleköltözött a gondolat a fejembe és nem hagyott nyugodni, így nekem muszáj volt csokis kekszet (alias cookie) csinálnom – életemben először. Megvettem a hozzávalókat (fejből), sütőtpapír persze nem volt, így jól megbeszéltem az eladó nénivel, hogy alufóliával sem lesz az olyan rossz..
Laptop odarak az asztalra (rossz a nyomtató, kézzel írni meg lustának bizonyultam), recept olvas: keverd össze a lisztet, a cukrot és a diót.. Diót? Milyen diót? Az kimaradt a bevásárlólistából. Nézzük: az apróra vágott diót lehet helyettesíteni mondjuk.. mandulával, ok. A darált diót pedig.. nyuszis kakaóporral, semmi gond.. 🙂 Kell bele még tojás, sütőpor, étcsoki (darabolva) és kockamargarin. Ezt az egészet összegyúr, kanállal halmocskákat képez az aluf.. (akarom mondani a sütőpapírra), tíz perc a sütőben és kész is..
Íme:
Keresni valamit..
2009 július 28. | Szerző: a_marietta
Életünk nagy része erről szól.. Keresünk barátokat, munkát, párt, biztonságot, nyugalmat vagy éppen kalandot, kihívást és újdonságokat. Vajon megtalálja-e az ember kicsiny földi léte során, ami igazán fontos..
Az, hogy kinek mi számít, mi az értékrendje és egyáltalán, hogyan éli az életét, magánügy – szerintem. A társadalmilag elfogadott életvitelből manapság már igyekszünk kitörni, mert fojtogatnak az elvárások és nem lehetünk önmagunk. Sok szülő, de főleg a nagyszülők szajkózzák az “alapíts családot, szülj gyerekeket, tarts ki férjed mellett életed végéig, vezesd a háztartást, szolgáld ki a körülötted lévőket, majd a férjed megkeresi a nagy lóvét” etc. Tipikus patriarchális családmodell, ahol a nő ki van téve férje kénye-kedvének, de még a gyerekeiének is.. Mert hol a helye a nőnek? Otthon, őrizve a családi tűzhelyt. Erre mondom én azt, hogy NEM.
Aki így akar élni, hát tegye, ha választott ez a létezési forma, akkor semmi baj nincs ezzel. Én amondó vagyok, hogy a nő igenis valósítsa meg önmagát, ne áldozza fel életét a családért. Csinálja azt, amit igazán szeretne – nem csak a pasik kiváltsága ez. Osszák meg a feladatokat, vegye ki mind a két fél a részét mindenből – a pénzkereseten át, a háztartáson keresztül a gyereknevelésig. Kimondom őszintén: megvetem azokat a nőket (és férfiakat is), akik nem dolgoznak és csak otthon ülnek. Akik nem AKARNAK dolgozni. Úgy gondolom, hogy a nagy egészhez mindenkinek hozzá kell járulnia, nem elvárni, hogy majd a másik meg állam bácsi eltart. Ez egy jókora közösség, ahol mindenki számít, mindenki munkája fontos. A kéményseprőtől az építészmérnökig. Mindegy, hogy valaki wc-t pucol vagy épp életet ment – mind épít és előre visz.
Mi a boldogság? Lehet-e egyáltalán az ember huzamosan ebben az állapotban. Mi a különbség az elégedettség és a boldogság közt? Az én véleményem az, hogy a boldogság pillanatokhoz köthető, az elégedettség pedig lehet folyamatos, adott esetben.
Folytatás a reklám után.. 🙂
Öröm
2009 július 28. | Szerző: a_marietta
A hétvége igen jól telt, megérdemel majd egy külön bejegyzést, de most a tegnapi estére szeretnék koncentrálni..
Mint oly sok nő, jómagam is szentimentalizmus jeleit produkálom, ha valamilyen saját évfordulóról van szó. Július 27-e volt nap, amidőn egy éve eltávoztam otthonról és nyakig belemerültem a páros lét örömeibe és bánataiba.
Ugyan egy hete már lelkendeztem emiatt, így páromnak esélye nem volt elfeledni, de akkor is jól esett és nagy meglepetést okozott, hogy elvitt a kedvenc éttermembe (Tortuga). Igen kedvesen viselkedett, pedig nem nagyon szereti az efféle “ünnepléseket”. Tőlem JMJ koncert dvd-ket kapott, megszereztem a hőn áhított 1981-es fellépésekről készültet is, ami ugyan sok-sok ismertetőt tartalmaz, de mást nemigen adtak ki. Volt öröm és bódottá.. 🙂
Mindezek után nekiültem befejezni a július 31-i határidős két versemet a pályázatokra. A másodikon kellett igen sokat szöszmögnöm, mert a tavalyi nyaralásunkat meséli el vers formájában,így roppant kötött témát kaptam a kezeim közé. Sikerült, bár nem vagyok elégedett, ma du. még egyszer nekifutok, hátha tudok rajta korrigálni. Este pedig elküldöm őket és tovább olvasom a Bűn és bűnhődést.. Persze csak a vasalás és a porszívózás után.. 🙂
Fortuna
2009 július 21. | Szerző: a_marietta
Vannak emberek, akik Fortuna kegyeltjei és akadnak olyanok, akiknek az istennő fityiszt mutat.. Vagy azt sem..
Alapvetően nem hiszek a szerencsémben, a szerencsejátékokban is csak nagy ritkán veszek részt, lévén mindig úgy állok hozzá, hogy nyerni fogok (tudom, naivitás) és mikor a szemem elé tárul a zord valóság, mindig csalódom. Ma főleg..
Volt egy nyereményjáték, amiben EMS gyorspostás kódokat kellett bepötyögni regisztráció után. Apám is játszott, én is. Lehetett választani egy ingyen ajándékot mindenek előtt, amit postán küldtek ki. Poháralátétet kértünk. Ő megkapta, én nem. Ő nyert, én nem. Hogy a fenébe..? Sok ilyesfajta játékon nyer jóatyám és egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen piszok mázlista. Nem irigylem tőle (kicsit de), csakhát.. Jó, hozzá kell tennem, hogy pályázaton én is nyertem. Annak nem sok köze volt a szerencséhez, mert verset kellett beküldeni nem pedig sorsoltak, és ilyeneken továbbra is próbálkozom majd. Egyen már indultam, még van kb. 5. Mindig is vonzott az írás, anyám újságírónak szánt, én informatikus akartam lenni, most meg valami egész más területen tevékenykedem és teljesen más irányban végzem a fősikolai tanulmányaim. EU-kompatibilis leszek.. 🙂
Kérek szépen “I love my boss”-os poháralátét!!!
Feszültségoldás
2009 július 20. | Szerző: a_marietta
Feszültségoldásra nagyanyáink receptjét használtam: bele nyakig a házimunkába. Ilyenkor tisztulnak a párkányok, a teraszon lévő műanyag bútorok, maga a terasz.. Ilyenkor lesznek lemosva/megsimogatva a növények és kiebrudalva minden más élőlény (ilyen muslica, olyan pók, amolyan többnapos rovarhulla).
És lőn.. Beválik. Szégyellem is magam.. 🙂
Feszültség
2009 július 20. | Szerző: a_marietta
Vannak napok, mikor feszültség lesz úrrá rajtam és ez határoz meg egy jelentősebb időszeletet. Az okát próbálom titkolni magam elő és elhitetni, hogy fogalmam sincs mi az oka, ez legtöbbször egészen jól működik. Igyekszem nem arra figyelni, amit tudok, hanem arra, amit mantrázok a lelkemnek.
Szeretnék visszarepülni az időben, falun élni, sok-sok állatot tartani, gondozni őket, mezítláb a földeken dolgozni, lóval közlekedni, bálba és lakodalmakba járni. Internetet, telefont és tv-t még hírből sem ismerni. Hajnalban kakaskukorékolásra ébredni, este tücsökzenével aludni. Tehenet fejni, tyúkot etetni, lovat pucolni. Zöldségeket termeszteni, piacon eladni, szomszédoknak ajándékozni. Finomakat sütni-főzni, dolgozni a többi asszonnyal.. Nyugalomban élni. Tudom, hogy régen nagyon sok mindent elhallgattak, tabuként kezeltek és sok dolog lapult meg a külsőségek mögött. De hadd legyek naiv.. Hadd higgyem, hogy minden szép és jó volt..
Főzni jó..?
2009 július 19. | Szerző: a_marietta
Nem is oly régen, tán egy jó éve kezdtem önálló életet. Mindig erre vágytam: a magam ura lenni, saját szabályrendszer és beosztás szerint élni. Kissé ugyan féltem a kötelesség részétől (kissé nagyon), mert évekig azt kaptam a fejemhez, hogy sosem fogok tudni háztartást vezetni/főzni, nálam mindig kosz és rumli lesz, mert trehány vagyok – és hasonlók. Legbelül tudtam, hogy ha egyszer “saját” lakásom lesz (ami sajnos jelenleg albérlet), akkor minden másképpen fog alakulni. És lőn. Igazam lett, egy pedáns, rendszerető, tiszta és gondos házitündér lettem, anyum pedig ámul-bámul és nem győz büszkélkedni az ő nagyszerű lányával. Ez mind szép és jó, de..
Mint tudjuk, mindennek akad negatív oldala is. Ennek pl. az, hogy teljesen frusztrált lettem, a párom szeme láttára alig merek házimunkát végezni, mert mindig attól rettegek, hogy valamit rosszul csinálok és ezért leszól. Mikor életemben másodszor tevékenykedtem a konyhában főzés fedőnéven, csak bejött, én pedig sírva fakadtam, annyira szánalmasnak éreztem magam. Így egy év eltelte után valamelyest javult a helyzet, de még most is bizonytalan vagyok sokszor, ebből tán sosem fogok kigyógyulni.
Ma viszont remek ebédet rittyentettem, sokan ismerik biztos, de nekem még új volt a recept. Érdemes kipróbálni, aki mégsem hallott róla, mert egyszerű és roppant finom. Én két személyre készítettem. 4 szelet karajt ki kell veregetni, majd vegetável bedörzsölni, olajjal kicsit megkenegetett alufóliába tenni, rá egy szelet paprika, fél hámozott paradicsom, negyed hagyma, pár szelet bacon. A kis csomagot a tetején gondosan össze kell csavarni (légmentesre), sütőben egy órát sütni és kész. Mellé tört krumplit csináltam. Desszertnek meg muffint.
Címtelen
2009 augusztus 17. | Szerző: a_marietta
Az élet csak megy és megy előre, egyre öregebb leszek (de nekem jól áll
). Várom a nyaralást, lévén már igen régóta nem sikerült pihennem. Munka, tanulás, háztartás, lelki válság(ok), jutott mindenből bőven. 
), szaladtam is páromhoz, aki jól beragasztotta – ez már nálunk természetes. Nekem sikerül hetente legalább egyszer megvágnom/beütnöm/lehorzsolnom magam, így ez nem okoz neki/nekünk túl nagy meglepetést. Viszont a kaktusz átültető hadművelet sikerrel zárult, nem szúrt meg a drága, ám megint kezd ferdetornyot játszani, nem értem én ezt.. Pedig tegnap is beszélgettem vele.. 
A kezemet is sikerült tegnap cigánypecsenye készítés közben megvágnom (hiába, nagyon ficánkolt
Az pedig, hogy legális úton képtelenség Mio C720-ra térképfrissítést találni a főnökömnek, egyenesen egy vicc..
Oldal ajánlása emailben
X