Főzni jó..?

2009 július 19. | Szerző: a_marietta |

 Nem is oly régen, tán egy jó éve kezdtem önálló életet. Mindig erre vágytam: a magam ura lenni, saját szabályrendszer és beosztás szerint élni. Kissé ugyan féltem a kötelesség részétől (kissé nagyon), mert évekig azt kaptam a fejemhez, hogy sosem fogok tudni háztartást vezetni/főzni, nálam mindig kosz és rumli lesz, mert trehány vagyok – és hasonlók. Legbelül tudtam, hogy ha egyszer “saját” lakásom lesz (ami sajnos jelenleg albérlet), akkor minden másképpen fog alakulni. És lőn. Igazam lett, egy pedáns, rendszerető, tiszta és gondos házitündér lettem, anyum pedig ámul-bámul és nem győz büszkélkedni az ő nagyszerű lányával. Ez mind szép és jó, de..

Mint tudjuk, mindennek akad negatív oldala is. Ennek pl. az, hogy teljesen frusztrált lettem, a párom szeme láttára alig merek házimunkát végezni, mert mindig attól rettegek, hogy valamit rosszul csinálok és ezért leszól. Mikor életemben másodszor tevékenykedtem a konyhában főzés fedőnéven, csak bejött, én pedig sírva fakadtam, annyira szánalmasnak éreztem magam. Így egy év eltelte után valamelyest javult a helyzet, de még most is bizonytalan vagyok sokszor, ebből tán sosem fogok kigyógyulni.

Ma viszont remek ebédet rittyentettem, sokan ismerik biztos, de nekem még új volt a recept. Érdemes kipróbálni, aki mégsem hallott róla, mert egyszerű és roppant finom. Én két személyre készítettem. 4 szelet karajt ki kell veregetni, majd vegetável bedörzsölni, olajjal kicsit megkenegetett alufóliába tenni, rá egy szelet paprika, fél hámozott paradicsom, negyed hagyma, pár szelet bacon. A kis csomagot a tetején gondosan össze kell csavarni (légmentesre), sütőben egy órát sütni és kész. Mellé tört krumplit csináltam. Desszertnek meg muffint.