<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nőriadó</provider_name><provider_url>https://noriado.cafeblog.hu</provider_url><author_name>a_marietta</author_name><author_url>https://noriado.cafeblog.hu/author/a_marietta-2/</author_url><title>Félelem</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Miért félünk? És mitől függ, hogy ki mitől fél? Le lehet-e győzni a félelmet úgy, hogy többé nem éled újjá?&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Első körben tisztázni kell, hogy fogalmam nincs a hiteles válaszokról. Csak véleményem van, ami abszolút nem mérvadó, ám, ha felfedezik a benne rejlő hatalmas és abszolút igazságokat, akkor majd az lesz. Egyszer a jövőben. De még nem.. &lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Azt mondták rám, hogy pánikbeteg vagyok. A hirtelen hangoktól való félelmem beindít fizikai reakciókat is a lelkiek mellett, amit talán nem kéne. Villámlás-dörgés, tüzijáték, pezsgősdugó, kenyérpirító és még sorolhatnám. Az ijedtség régen igen kemény tüneteket produkált: remegés, sírógörcs, zihálás, gyomorgörcs, hányás. A tudatunk félelmetes dolgokra képes. Betegséget idéz elő, ami konkrétan nem létezik, csak mi hisszük. Sok betegség nem szó szerint vett testi &quot;meghibásodás&quot;, hanem gondolatok, tudat által előidézett tünet. Több esetben a lélek betegíti meg a testet. &lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Félelem.. Mindentől lehet félni.. Általában hatásos mód gyermekkorunk traumatikus élményei közt vájkálni és ezzel lehet magyarázni a felnőttkori pánikot. És mi van akkor, ha ez nem elég? Ha már gyermekkorban is létezett ugyanez a félelem.. Anyum elbeszéléseiből tudom, hogy pl. nálam jelen voltak már szinte a kezdetektől. Biztosan lehetne találni olyan momentumot, ami még a &quot;szinte a kezdetektől&quot; előttre nyúlik vissza, de észrevettem valamit..&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Előző párom mellett ez a pánikbetegség hatványozódott. Ugyanazoktól a dolgoktól rettegtem, csak sokkalta nagyobb intenzitással, mint azelőtt. Szakításunk után egyből új kapcsolatom lett és a mostani élettársam mellett csitult. Maga a félsz, az &quot;izgalom&quot; most is jelentkezik ilyen helyzetekben, de már nem okoz akkora problémát. Akár mellettem van, akár csak én vagyok egyedül.. Változott.. A körülmények, a környezet, a lelki állapot mind hatással van a pánikbetegségre, ÁM: ebben az évben rendkívüli módon szenvedtem lelkileg, aminek kétféle antidepresszáns lett a végeredménye. És mégis: maga a páni félelem csillapodott. Tudni kell, hogy az előző öt és fél évem, míg az előző kapcsolat tartott, igen nyugodtan telt. Az elmúlt másfél év viszont.. Kemény volt és lélekőrlő. Fizikailag és mentálisan is igencsak tönkrementem, nemrégen kezdtem összeszedni magam. A kérdés adott.. Ezt most akkor hogyan..?&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>